Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
No comment :))
VálaszTörlésViszont : A párna előlapjára tűzök vastag vliest, a hátlapja két darabból van takarással, aztán összevarrva, kifordítva, és a keret újra körbevarrva. Így eltűnik a szegetlen szél, és maga a párna kiszedhető. gondolom, érthető volt :))
Szerintem kb. így nézne ki, ha a közel 3.000 db golyóstollamat sorbarendezném... de nem vagyok megőrülve!! Vagy mégis?? :o))
VálaszTörlésGina! Akkor elöl csak két réteg, hátul meg egy? Jól értem?
VálaszTörlésAbile! Mondom én, hogy vannak érdekes emberek!:) Azért egyszer megnézném...
A blog tényleg elég érdekes, de a videó ahogyan készül egy ceruza nagyon tetszik. Köszi a linket.
VálaszTörlésHát ezek után simán nyithatnék blogot a zsepis dobozoknak. :))
VálaszTörlésEgyébként ceruzáim is vannak rendesen. :))
Igen, jól érted :)) Elől kettő, hátul meg két fél takarásban, ami tulképp kiad egyet :))
VálaszTörlésMeg sem kérdezem, hogy kerültél ide : )) Tetszetős kis gyűjtemény : )
VálaszTörlés