Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Elmélyült alkotás
A MŰ
Milyen kis ügyes! Milyen játék ez, nem tudtam kivenni a dobozáról?
VálaszTörlésNa és, nem volt határidős :) A végeredmény meg nagyon szép lett.
VálaszTörlésAz én lányom is egy éve sző egy aprócska szőnyeget... Ő is 7 éves múlt, a fiam meg 10 :)
inecsg! MozaikART a neve. Ha jól emlékszem, francia játékgyár, rengeteg ilyen kreatív készletük van, szerintem jobb, mint a SES. Kaptunk már rongybaba készítőt, vagy mágneses öltöztetőbabát is ebből a fajtából, mind minőségi holmi.
VálaszTörlésAledi. Vannak egyidőseink:)
Nagyon ügyes!! ... és olyan szééép! :o)
VálaszTörlésmilyen szééép lett:)
VálaszTörlésNa, hát csak megérett rá! És most meg milyen gyönyörűt alkotott...
VálaszTörlésköszi! rákeresek majd.
VálaszTörlés