Ugrás a fő tartalomra

Pöttyös és romantikus

~~~♥♥♥~~~


 Az anyagok egy része ugyanonnan, ahonnan Évié:-)

 
~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Julcsi, ezek a neszik mesések!!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek, elegánsak :)

    VálaszTörlés
  3. tudod, hogy en mennyire nem vagyok csike/virag stb, de ezek nagyon tetszenek!! annyira jo kezed van Julcsi az aranyokhoz:-)

    VálaszTörlés
  4. Szeretem a pöttyöst, és te nagyon jó érzékkel társítottad a rózsaszín mellé ezt a visszafogott szürkét. Nagyon szépek lettek.

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörűek, kedvesek.....

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jók lettek rajta az apró virágok, csipkék. :))

    VálaszTörlés
  7. Szépek! Tetszenek a rózsák is, de ahogyan a barnánál átvezetted a pöttyöket a virágokkal a másik oldalra! Az tetszik a legjobban :-)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szépek! A színek, a formák, a minták...minden! :)

    VálaszTörlés
  9. Csodaszépek! A szalaghímzésedtől teljesen oda vagyok!

    VálaszTörlés
  10. Pöttyösek, rózsaszínek, romantikusak és nagyon szépek! A blogod is és a neszik is!

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
    Azt hiszem, én is nehezen fogok megválni tőlük:)

    VálaszTörlés
  12. "Itt a pöttyös, hol a pöttyös?" :))) Nagyon szépek ezek a színek és anyagok együtt! A kis hímzett rózsák pedig elbűvölőek! Most indult el a vezérhangya a fejemben, megihletett a rózsás hímzésed... Köszi!

    VálaszTörlés
  13. A játékodról sajnos lemaradtam, pedig szeretek hozzád járni, de alig ülök mostanában a gép előtt. most végre eljutottam hozzád, és csak csemegézek, meg csemegézek. Klassz nesszeszereket készítettél, és nagyon szép a díszítésük is, és mennyi féle! Ügyes vagy!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...