~~~♥♥♥~~~
Egy a fiúnak, egy a lánynak.
~~~♥♥♥~~~
Egy a fiúnak, egy a lánynak.
~~~♥♥♥~~~
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Aranyos ötlet lakásavatóra fiú- és lány kulcstartót adni :-). Igazán kedves.
VálaszTörlésNagyon kedvesek! :)
VálaszTörlésA fiú és lány pedig büszkén hordja, néha előkapja a kulcsát lobogtatja, csak úgy mint az igazi nagymenők!!!:)
VálaszTörlésDe jók ezek a kulcstartók :)
VálaszTörlésJó kis ötlet. :)
VálaszTörlésde jó ötlet! remélem, megjegyzem
VálaszTörlésNagyon tetszik. :))
VálaszTörlésKöszönöm nektek!
VálaszTörlésNorka! Ahhoz meg kellene ám találni a kulcsot:) Viszont ha végre meglesz, így már garantáltan nem fog elveszni:)
Seu blog é lindo. Parabéns.
VálaszTörlés