Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Ez a párnahuzat egy mese. :) Az is nagyon tetszik, amiket varrtál belőle. De meg kell említenem, hogy az a naptár is naggyon megdobogtatta a szívemet. :)
VálaszTörlésEzzel a barnaval nagyon utos lett!! romantikus, de van benne egy csavar, amitol annyira szofisztikalt lesz.
VálaszTörlésNagyon szépeket varrtál ebből a csodás anyagból!
VálaszTörlésJudit! Erzsi néni öröksége a naptár:)
VálaszTörlésKicsoda! Minden eszembe jutott volna, de hogy szofisztikált, az nem:)
Edina! És még egy-két dolog fog születni:)
Táska , neszeszer, naptár.....Mind tetszik..
VálaszTörlés... pedig a szofisztikált nagyon is alkalmas kifejezésnek tűnik ide:-)
VálaszTörlésSzeretem a fotóidat és a fotómontázsaidat IS.