Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Ez a buborékos-kukucskálós nagyon tetszik!
VálaszTörlésBármelyiket elfogadnám, de ez a macskás meg a színházi-játszóteres a két kedvencem. Főleg a macskás. :-))))
VálaszTörlésEz a macskás brutál jó! Ha esetleg megmarad, licitálunk rá. :-) Engem is érdekel.
VálaszTörlésHú, ezt imádom:))
VálaszTörlésAzta, mennyi cicakedvelő:)
VálaszTörlés