Ugrás a fő tartalomra

"Szabadidő"

~~~♥♥♥~~~

Annyira láb alatt voltam a mesterembereknek, hogy inkább elvonultam és varrtam. Egy táskát, amire már csak a ringlik hiányoznak.
Amikor készen voltam, befejeztem az Ahama-Ercsu-Barka féle stólát. Óriási élmény volt:)
Utoljára általános iskolás koromban kötöttem egy akkoriban divatos csősapkát. Sosem fejeztem be, mert a körkötésem valahogyan nyolcas formájújra sikerült. (Azóta megtudtam, hogy ennek van valamilyen speckó neve és direktben elég nehéz csinálni:D) Feledve ezeket a régi emlékeket, kétkedve ugyan, de belevágtam, azaz belekötöttem... Aztán bontottam... Újrakezdtem... Aztán bontottam és újrakezdtem... Aztán újrabontottam és újrakezdtem.... És hihetetlen számomra is, de befejeztem!!!
És még a blokkolás is úgy-ahogy sikerült!!! 
Bevallom, büszke vagyok magamra:)
Egészalakos kép majd akkor, ha lesz 10 centinél nagyobb, összefüggő felület a lakásunkban:(
Tegnap újra mesteremberek jöttek és újra el kellett foglalnom magam valamivel. 
Bizseregtek az ujjaim, mert hétvégén jó adag gyapjúfonalat sikerült beszereznem és mahóniabogyót is szedtem. Konyha hiányában csak mikróban festődtek a fonalak, de így sem lett rossz. A lila csupán ecet hozzáadásával született, a barna pedig réz-gálicos főzéssel  jött létre.




~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. A stólád csodaszép, gratulálok hozzá. A színe kifejezetten tetszik, én színem :) na meg a tiéd :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép lett! Gratulálok, Julcsi!

    VálaszTörlés
  3. A Mőbiusz szalagra gondolsz? Sapkának tényleg nem annyira praktikus... Nagyon bátor dolog, hogy csipkekendővel kezdted a kötőkarriered második fejezetét. Ezt a kéket is te festetted?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép a kendő és a lila fonal nagyon remek színű lett!

    VálaszTörlés
  5. Köszi, lányok!
    Most megint a gép előtt ülök, mert építik a konyhabútort!:)) Juhéj!!!!

    Gabi! Bevallom, elfelejtettem a nevét, de tény, hogy nem volt praktikus:) A kéket nem én festettem, Barkáéktól van, de már lekerült a repertoárról, ha jól láttam. Vagy legalábbis nem találtam már.

    VálaszTörlés
  6. Csodás, a lilától különösen is elgyengültem! A stóla is gyönyörű!

    VálaszTörlés
  7. Hát, légy is büszke. Te, Julcsi, szoktál te aludni? :)

    VálaszTörlés
  8. Micsoda hatással van rád ez a rumli!
    Gyönyörű stóla, a fonalak meg...alig várom a bogyókat!

    VálaszTörlés
  9. Engem is izgat már egy jó ideje a gyapjúfestés- nagyon tetszenek ezek a színek. (Csak én még a selyemfestéssel is szét vagyok pakolva...)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...