Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
De jó! :-)
VálaszTörlésNálunk Flórarend van.
De jó! Nálunk is házi van, igaz csak kettő :)
VálaszTörlésElsőre észre se vettem, hogy a fotójuk van a háttérben:-)
VálaszTörlésEz jóóó! :)
VálaszTörlésLassan úgyis elkezdhetem gyüjteni a sulival kapcsolatos ötleteket. :))
VálaszTörlésügyes!!!
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszik!
VálaszTörlésNagyon-nagyon ötletes és egyedi megoldás!!! Nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlésÓh, de kedves....
VálaszTörlésKöszönjük a nagyon jó ötletet!!!
VálaszTörlésJulcsis:-) tetszik nagyon!
VálaszTörlésNagggyon jó! Öröm nézegetni őket! :o)
VálaszTörlés