Névre szóló takaró, mely nem lehet senki másé, csakis a kis Boldizsáré.
Érdekessége, hogy polár anyag egyik oldalát borítottam a patchwork fedlappal, így a hátulja maga a polár anyag. A kérés ugyanis az volt, hogy egy meleg, beburkolózásra alkalmas takarót készítsek. Megküzdöttünk egymással, én és a takaró. Először egy már készen kapható, egyszínű plédet vettem és daraboltam fel, de annyira nyúlt, annyira kezelhetetlen volt, hogy sehogy sem sikerült derékszögűre formálnom a sarkait. Mondjuk egészen más koncepciót képzeltem el akkor még: szélei beszegve és rátét minta magára a plédre, de miután csúfos vereséget szenvedtem, kitaláltam egy egészen más verziót. Nekem ez sokkal jobban tetszik. Remélem, a megrendelőnek is!
Aranyos ötlet... de jó lenne egészben is látni az elkészült művet...:o)
VálaszTörlésna, ezt akartam írni, hogy édes Julcsi, biztosan nagyon szép, nem láthatnánk egészben is? (több önbizalom, kedvesem)
VálaszTörlésAkkor ezt most mondogassuk így láncban, ki-ki az előtte szólónak: "több önbizalom, kedvesem"! :-)
VálaszTörlésJulcsi, a takaró gyönyörű - részekben is -, láthatnánk egészben...?
Eh! Nem értetek a művészethez!:)))))
VálaszTörlésViccet félretéve: nem tudtam normálisan lefényképezni, mert arra már csak a szürkületben jutott időm. De holnap pótolom, jó?:)
Én is várom. :)) A részletek igen ígéretesek...
VálaszTörlésÉn jobban szeretem így közelről látni az apró részleteket.
VálaszTörlésÍgy is és egészben is nagyon tetszik. Biztosan nagy sikere lesz.