A tanító néniknek, osztályajándék gyanánt.
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Szépek nagyon, Julcsi!
VálaszTörlésFinom, elegáns darabok. Szeretem :)
VálaszTörlésJulcsi!
VálaszTörlésJövőre elsős osztállyal leszek; nem jönne hozzánk esetleg egyik gyerkőcöd?:-))) Közel vagyunk!!! Én szeretnék lenni az a tanító néni, aki ilyen szépségeket kap!:-)))
Nagyon szépek! Biztos örül neki aki kapja!:o)
VálaszTörlésKöszönöm nektek!
VálaszTörlésRéka! A dolgok mostani állása szerint még az sincs kizárva:( Hol is tanítasz?
Keveháza utcai suliban. Mi az hogy a dolok mostani állása szerint?...:-( (mailben megírod?)
VálaszTörlés