Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
ha szakad a csőnaci, semmi gáz, felruház a pjulcsy-áruház. :o)
VálaszTörlésHát ezen hatalmasat nevettem:DDDDD
VálaszTörlésKöszönöm!
Nem lehetett könnyű a csőre rávarrni a színes mindeneket....
VálaszTörlésZaza: :)))))
Á, ezt lyukason is viselni fogja :)
VálaszTörlésRemekül néz ki!
VálaszTörlésNagyon tetszik! Igazi hippis! :)
VálaszTörlésMammka! Szétbontottam a külső varrásnál:)
VálaszTörlésAledi! Igazad lehet, mert tul.képp neki szakadtan is jó lett volna.
Marcsi! Köszönöm!:)
Szera!Nekem is a hippi jelző jutott eszembe róla:)
:)
VálaszTörlés