Ugrás a fő tartalomra

Retro

A minap egy olyan turkálóban jártam, ami tele volt lakástextillel is. Olyan, de olyan jó, retro mintájú, kiváló minőségű anyagokat találtam, hogy csak na. És mert paplanhuzatokról van szó és mint olyan,  kétoldalas, ezért két különböző, de színben harmonizáló, nagy mennyiségű anyagot rejt magában.
Amint kutakodtam a dobozokban, kezembe akadt néhány öv is, amik szintén a kosaramba kerültek . Mindjárt mutatom is, hogy miért.

Annyira bizseregtek az ujjaim, hogy muszáj volt készítenem valamit a frissen szerzett holmikból.
Az egyik övből pedig táskafül lett. A táska záródása csak menet közben jutott eszembe, így viszont a csat kivételével az utolsó centiig mindent felhasználtam az övből. Ahol a rózsa látható, ott van a mágneszár.
Így lett ez a táska a barna anyag, a belső bélés és a cérna kivételével 95%-ban újrahasznosított. És ennek nagyon örülök. Remélem, mások is fognak.

Megjegyzések

  1. De jó kis táskát varrtál! Ugye milyen jók ezek a turik? Jó ötlet az ővből készült táskafül. :)

    VálaszTörlés
  2. Nem igazán kedvenc színem a zöld, de ez a retro táska nagyon bejön! Ügyi vagy!

    VálaszTörlés
  3. Én pedig pont a retrot nem nagyon bírom, de ez valahogy a zöld miatt mégis tetszik :)

    VálaszTörlés
  4. Kao! Esküszöm, a fülére vagyok a legbüszkébb:) És van még néhány szenzációs leletem:)

    Virág! Edit! Kinek a pap, kinek a papné:)
    Én sem szeretem különösebben a retrót, de ezek az anyagok lenyűgöztek.

    Szera! Köszönöm!:)

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok! Isteni lett!!!
    Nagy kedvenc!

    VálaszTörlés
  6. Csuda egy anyag. :) Tiszta Orla Keily. Én egyszer varrtam övből táskafület. Vigyázz, azóta is kérik azt a táskát és mindig el kell mondani, hogy az sajnos teljesen egyedi darab volt. :)

    VálaszTörlés
  7. aztaaaaa, Julcsi, szuper!! hol van ilyen tuti turkáló?? bár nekem sajnos sose sikerül a turkálókban jót találnom, szerintem ehhez vagy van valakinek szeme, vagy nincs, én az utóbbi kategória vagyok, de te egyértelműen az első :-)

    VálaszTörlés
  8. Aki nyitott szemmel jár, és szívügye az újrahasznosítás, mindenből tud kreálni klassz dolgokat!

    VálaszTörlés
  9. Kriszpicu! Köszönöm!:)

    Kriza! Háda Thököly úti boltja.

    Judit! Tényleg használtál övet fülnek? Azt hittem enyém az isteni szikra:)

    Szilvi! Hamarosan láthatjátok a többit is:)

    VálaszTörlés
  10. Őrült régen, pár kerek erdős táskánál, amikor még varrtam géppel. Van is egy doboznyi. Most találtam, de szerintem ott fognak megöregedni. :)

    VálaszTörlés
  11. hehe, én is használtam már övet táskafülnek, nem is egyszer, igaz már régen...és miért ne lehetne egymástól függetlenül kitalálni okosságokat :)

    VálaszTörlés
  12. na és azt meg elfelejtettem ideírni, hogy a táska nagyon klassz lett :)

    VálaszTörlés
  13. én is szoktam ugyanebben a Hádában venni ezt-azt :o)
    (nekem nagyon tetszik, nagyon-nagyon)

    VálaszTörlés
  14. Dió! Judit! Nagy elmék, ha találkoznak:) És kitalálják azokat egymástól függetlenül:)

    Aledi! Köszönöm!

    Zaza! Én máshol voltam eddig törzsvásárlójuk (gyerek részleg:D), de most már itt is az leszek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...