Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
ez volt `az` a terv? remeljuk, hogy minden rendben fog menni. nagyon tetszenek, mind:-)
VálaszTörlésJulcsi, ez nagyon jó hír. Remélem ott is sikerük lesz, mert ezek mind gyönyörűek. Nem is tudnék közülök választani. :)
VálaszTörlésszépségesek, ügyes vagy!
VálaszTörlésPontosan odaillenek ezek a romantikus neszik!
VálaszTörlésÉn a középsőbe szerettem bele, de mind gyönyörű!
VálaszTörlésNagyon tetszenek egytől-egyig! :) Megnéztem a linket , és nagyon illenének is oda, úgyhogy sok sikert hozzá!! :D
VálaszTörlésNagyon jól fognak passzolni...szerintem nem kell sokáig várnod a sikerélményekre:))
VálaszTörlés