Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel



Nagyon kis kedves :)! A haja különösen jó, ahogy a fejtetőn kócos, mint aki éppen most kelt fel a délutáni szunyókálásból :)
VálaszTörlésCsinos kis próbadarab!
VálaszTörlésSzép :))
VálaszTörlésZsukka! Mert a kis haszontalan folyton bemászik valamelyik lány ágyába:)
VálaszTörlésAndi, Kata! Köszönöm!:)
Nagyon aranyos! :)) Nagyon tetszik.:)
VálaszTörlésÉs nagyon illedelmesen tud ülni, mint egy hölgy! Aranyos!
VálaszTörlésÉs milyen helyes kis tündérke, én élőben is láttam ám :) Nagyon tetszik a rózsás ruhája is.
VálaszTörlésNagyon kedves ez a tündérlányka! Cuki a kócos haja!:-)
VálaszTörlésHarangvirág levett a lábamról!
VálaszTörlés:) mi nem ismertük ezt a mesét, de azóta már!!!! :))) köszönöm!!! Vagyis a lányom. :) És a baba meg szuper lett!!! Sorozatban is készül?
VálaszTörlés