Ugrás a fő tartalomra

Rajzolva

Egy csodaszép barna párnahuzatból varrva, megbolondítva egy kis vidámsággal.
Próbadarabnak tituláltam, ezért a sajátom lett (mert még nincs egyetlen táskám sem:D) Ám a maga hibáival együtt szeretem: színével befelé varrt oldal, zsebek hiánya, túl hosszú fül.
Egészben azoknak, akik szeretik az ilyet:) A kép minőségéért felelősséget nem vállalok. Na jó, de igen. Minden igyekezetem ellenére ennél jobb nem sikerült:)
Azt gondoltam ugyanis magamról, hogy amit ilyen szinten lehet, én már tudok a fotózásról (fejben mindenképp:D), de belátom, még gyakorolnom kell...

Megjegyzések

  1. De jó készen is látni! Szép lett, nagyon tetszik a választott táskafül is!

    VálaszTörlés
  2. Szép lett! Igazi tavaszváró ezekkel a virágokkal.

    VálaszTörlés
  3. és a zsebe lefelé nyílik, vagy felfelé? :-)))

    szerintem nagyon szép, élőben még jobb volt! :-)))

    VálaszTörlés
  4. Ó ezek a virágok! Bolondosak, de csodaszépek :O)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm mindenkinek! Aranyosak vagytok:)

    A következő ilyen egy párna lesz, ugyanezekkel a színekkel:)
    Úgy látszik, beleszerettem ezekbe a rátétes-rajzolósokba:)

    VálaszTörlés
  6. nagon jo ez a stilus!!! csak lassuk a folytatast!

    VálaszTörlés
  7. Kriszta! Már alig várom, hogy lemenjek a műhelybe és csinálhassam:)

    VálaszTörlés
  8. neha azt gondolom, hogy nem is annyira a kesz munka miatt szeretek varrni, hanem pont emiatt az erzes miatt:-) remelem mar lent is vagy a muhelyedben;-)

    VálaszTörlés
  9. Igen, az alkotás öröme.
    Ma nem megyek le, pihenni is kell valamikor:)

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm! Az a nahát a végén...:)))))

    VálaszTörlés
  11. Csudagyönyörű! A fenitek is! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...