Ugrás a fő tartalomra

Táskának indult

Párna lett belőle, a modern romantika jegyében.


Megjegyzések

  1. Nagyon,nagyon, nagyon tetszik!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Fú, ez nagyon tetszik. Lehet, hogy én modern romantikus (is) vagyok? :))

    VálaszTörlés
  3. Az a kék csipke megragadott és fogva tart. :-) szép lett nagyon!

    VálaszTörlés
  4. Gyönyörű! A párna is, a fotó is és a tulipánok... (Sóhaj!)

    VálaszTörlés
  5. Telitalálat, nagyon tetszik nekem is!

    VálaszTörlés
  6. Gyönyörű lett. Nagyon-nagyon tetszik nekem is.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a szépet varrtad a klub helyett...? :)

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, lányok! Nagyon kedvesek vagytok!

    Inecsg! A csipke saját festés:)

    Bori! Ó, nem. Bár ez lett volna az oka! Ez éjszakai termés:)

    VálaszTörlés
  9. Akkor most lássuk hozzá a táskát, a neszesszert... Mert megérdemlik :-).
    Nagyon szép!

    VálaszTörlés
  10. Milyen jól tette, hogy párna lett... Habár táskának is nagyon csini lett volna!

    VálaszTörlés
  11. Gyönyörűséges párna! És a tulipánok... haj, tulipánok... :)

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm mindenkinek!

    Már készülnek a folytatások, de nem csak párna lesz:)

    VálaszTörlés
  13. Hát ez álomszép lett! Annyira szeretem az ilyen rátéteket, de valahogy félek, hogy kifoszlik a használatban, ezért táskára, párnára, takaróra nem merek ilyent varrni. Asszem varrok egy próbát és egy hónapig minden mosással bedobom a gépbe, lássuk, hogy viselkedik :D.
    Lehet, hogy csak fölöslegesen riogatom magam, s nem is esne baja. Elvégre vannak, akik csak így varrnak.

    VálaszTörlés
  14. Annyira egyedi!!! És milyen jó ez a gépi szabadkezes hímzés, átgondolt, de mégis összevissza fut, nagyon tetszik!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...