Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Nagyon tetszik!
VálaszTörlésMivel rokonlélek vagy, küldök egy jó szót Eszter játéka kapcsán-is:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
Nagyon kedves kezdeményezés és igen jól sikerült táska!
VálaszTörlésEngedd meg, hogy megajándékozzalak egy ponttal:
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html
tetszetős, igen! :o))
VálaszTörlésírok!
Köszönöm nektek a pontokat, Mammka és Abile!
VálaszTörlésNeked is, Zaza:)
Jaj, ne!:-) A panda az egyik kedvencem!!! (Pedig már nekem is sok-sok táskám van...:-)) Hol vetted ezt az anyagot?
VálaszTörlésEzt az anyagot jónéhány évvel ezelőtt vettem.
VálaszTörlésDe ha szereted a pandákat, körülnézek, mert ilyen már biztosan nincs, de van más:)