Ugrás a fő tartalomra

Ez a méreg

Belekezdtem még abba az utolsó sorba, hátha elég lesz a fonal. Bár tudtam, hogy úgyis kicsi lesz ez a vállkendő, talán Panninak ha jó lesz. És naná, hogy kb. 15 centi hiányzik, hogy késznek tudjam nyilvánítani a kendőt. Pedig siettem, mint a szőke nő, hogy odaérjen a benzinkúthoz, mielőtt elfogy a benzin:) 
Az alapanyag ráadásul turkálós zoknikötő fonal kb. a 70-es évekből, éppen ezért az összetétele erősen bizonytalan, viszont hogy pótolhatatlan, az tuti biztos.
A kendő egyébként csodás. Egy kis gyapjúmosószeres blokkolás ugyan még nem árt majd neki, mert egy kicsit szúr a fonal, de ez semmit nem von le az értékéből.


Most el kell döntenem, hogy lefejtem az utolsó két sort és marad ilyen aprócska, vagy kiegészítsem egy kicsit sötétebb tónusú szürkével. Most Micimackó módjára töröm a fejem és akárhányszor elmegyek mellette, kicsit nézegetem, simogatom, hátha megmondja mitévő legyek.

A sok fénykép nem véletlen ám:)

Megjegyzések

  1. Szerintem simán folytasd a sötétebbel! Szépen keretet ad neki! Nekem tetszene!

    VálaszTörlés
  2. Én befejezném a sötétebb szürkével. :)

    VálaszTörlés
  3. Én is arra szavazok, hogy fejezd be a sötétebbel.

    VálaszTörlés
  4. na és mekkora az a kicsike? lehet, hogy nyakbakendőnek tökéletes volna?

    VálaszTörlés
  5. nekem is tetszene a sötétebbel!

    VálaszTörlés
  6. Szegélynek egy sötét sort, tökéletes lesz!

    VálaszTörlés
  7. Én is kiegészíteném, mert gyönyörű! És szürke!! Imádatos...:)

    VálaszTörlés
  8. Ó Szürke!Csodaszép valóban.:-))Bizony én is kiegészíteném!Egyébként én is most készítgetek egy hófehéret, de hát ugye sokszor csak úgy nézegetem így lassan halad, de szerintem ez a kendőkészítés/nek is/ sajátja..

    VálaszTörlés
  9. Nekem így is, úgy is tetszene!

    VálaszTörlés
  10. NAgyon szép a kendő!! Ilyen bosszúságom már nekem is volt..

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...