Ugrás a fő tartalomra

Még mindig

Bizony, még mindig a kiállításunkról írok. Ennek oka nagyon prózai: remekül sikerült a megnyitó:) (Csak így szerényen!)
Aki nem jött el, az lemaradt például erről is:


 De még nagyobb baj, hogy nem láthatta, többek között, ezeket sem:






Csoportunk készült közös munkával az idén is, két blokkom nekem is fellelhető benne.

Megjegyzések

  1. Nem akarjátok mégegyszer megtartani a megnyitót? :-))) (Arra talán el tudnék menni...

    VálaszTörlés
  2. meg kell a szívnek szakadnia, hogy ottnem (sem) lehettem, ennyi szép és jó dolog!

    VálaszTörlés
  3. Tigrislilijom! Az első mindig egyszeri és megismételhetetlen:)))

    Zaza! Május 25-ig még megnézheted!:)

    VálaszTörlés
  4. Nem baj. Élvezném én a második megnyitót is... :-)))

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok minden résztvevőnek! mekkora, csoda munkák! Micsoda beleírt történetek.

    VálaszTörlés
  6. Gyönyörűek mind, naaaagy gratuláció nektek!!

    VálaszTörlés
  7. Ne fájdítsd a szívem :(( Én a másikra mentem, Újpestre, az is nagyon klassz volt, csak aztán esett le, hogy milyen ostoba vagyok, oda megyek még ebben a hónapban, inkább hozzátok kellett volna mennem :(( Igyekszem azért kijutni hozzátok is, csak hát a találkozások ! Azok fognak hiányozni !

    VálaszTörlés
  8. Tigrislilijom! Tudod mit? A kedvedért sütök egy kis sütit:)

    Tündérlátta! Bizony, rengeteg munka. Na nem az enyéim, de a többi hatalmas méretű munka! Na, az már valami:)

    Kata! Köszönöm, a többiek nevében is!

    Gina! Nyugi, nemsokára találkozunk:)

    VálaszTörlés
  9. Julcsi! Szavadon foglak :-) Lőrincre el is hozhatod (ha addig eláll :-)))

    VálaszTörlés
  10. írásjelekkel nem tudom érzékeltetni, de vágyakozva mondom:
    ilyenkor úgy érzem jó fővárosinak lenni :))

    VálaszTörlés
  11. Nekem is nagyon tetszett... és persze KicsiLaunak is, csak azt nem értem hogy hogy nem találkoztunk :(

    Lau

    VálaszTörlés
  12. Huh, hát ez gyönyörű ! Csodálatos mik készültek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...