Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Azt akartam írni, hogy ezvagyaz a részlet a legjobb... de minden részlete legjobb. Imádom ahogy a színekkel bánsz!
VálaszTörlésNagyon aranyos lett és látszik rajta az örömvarrás! :-)))
VálaszTörlésA táblát és a kisautót jól látom, hogy kézzel varrtad fel?!
Hát van benne öltés rendesen... :-)
Csomó mindent írhatnék, de egy mondatban összefoglalom: nagyon-nagyon tetszik! :))
VálaszTörlésJó kis vidám, cuki darab !
VálaszTörlésKöszönöm nektek! Csak szerényen mondom, nekem is nagyon tetszik:)
VálaszTörlésKrizantám Kézzel csak a név van írva, minden más géppel. Az applikáció gépi pelenkaöltéssel van rögzítve.
Nagyon kedves lett, és feltétlenül piros kisautó kellett rá :)
VálaszTörlésnagyon szép lett, ügyes vagy. jók lettek a betűk!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz! Nagyon tetszik:)
VálaszTörlés