Ezt a videót most láttam a foltvarrós fórumon. Azt hiszem, sokan értjük ezt. És nem csak foltvarrók:)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Rákattantam pár anyagra. :D
VálaszTörlésDe jót nevettem! A rákattanás nálam is megvan...
VálaszTörléshíazannya, az a vállfára csíptetős szekrénybe akasztós de klassz ötlet, nahát...
VálaszTörlésEzer,meg ezer köszönet,hogy felraktad!: elküldöm a férjemnek!!!!!!!!!!!!Nálam a méretáruboltot textilkutatóval kell helyettesíteni.Bár már azzal sem.Csak pakolok és pakolok otthon,néha meg-meg állok.....:)
VálaszTörlésén csak vihogtam, de azt rendesen :o)
VálaszTörlésVihogásomat szerintem az egész ház hallotta...
VálaszTörlésA turiból hazakerülő zacskók további újrafelhasználásig nálam is a kanapé alá kerülnek :-))
Biz' Isten komoly válogatásba kezdek, küldöm a fölös készletet az adok-veszekre még mielőtt így járnánk...
Én már átküldtem a férjemnek!:) Hű, ha lenne erre egy ilyen méteráru bolt....óóóó:)
VálaszTörlés