¨ P j u l c s Y ¨

A maradék maradékából készültek és nem csak ez a kettő. És még mindig van ilyen anyagom...

Bár azt mondhatnám, hogy a saját találmányom! De nem, az ötlet egy ausztrál bloggerina-pár fejéből pattant ki.  Mit rejt most épp az én kosárkám? Egy készülő Citron kendőt .

Ebben a témában nemigen vagyok járatos, de azért összehoztam valahogy. Mondjuk a két évvel ezelőttiekhez képest tapasztalható némi fejlődés. Minden téren. (Csak azért nem linkelem, mert nem túl nagy fantáziával, azt a bejegyzésemet is ugyanúgy kezdtem, mint az előzőt. Márminthogy mit tehet egy kreatív anyuka...? Ez azért ciki...)  

Elbúcsúztunk a tanévtől, a tanároktól és mi az iskolától is. Egy kreatív anyuka tudja, hogy ilyenkor ki kell venni a részét a közös ajándékozásból is. Ezért van az, hogy a negyedikesek receptgyűjteményének borítóját én készíthettem el. A gyerekek leírták kedvenc receptjüket, némileg kidíszítették a rajzot és indoklást írtak, miért is ezt választották. Az egyik anyuka beköttette, a másik, azaz én, meg jól felcicomázta.  

Ezt a táskát retrónak is nevezhetném. Vagy trendinek. Vagy egyszerűnek. Ki ki döntse el:) A lényeg, hogy ez is 95 százalékban újrahasznosított. És ha valaki azt hinné, hogy ez az anyag elfogyott, az bizony téved:)  

Nem, nem a hasonló elnevezésű indiántörzsről szeretnék mesélni, most mint ruha márkát szeretném kielemezni. Adva volt ugyanis egy jó nagy méretű blúz, amiből rengeteg anyagot nyertem, így sok mindenhez fel tudtam használni. Ahogyan azt a farmer utánzatú nadrágot is, ami még megboldogult sovány koromban a sajátom volt. Így születhetett meg ez a táska, ami vicces és jópofa, mert hogy tényleg minden centit felhasználjak és megmaradjon a szép eleje is, meghagytam úgy, ahogy volt.      

Ezzel a mintával legelőször a tavalyi nyilvános kötés napján találkoztam, Anyahajó jóvoltából. Azóta számtalanszor találkoztam vele, rengetegen elkészítették már. Előfordult az is, hogy egy kedves baráti körben hárman is ezt horgoltuk, mily' véletlen, Anyahajó is:) Népszerűsége talán az egyszerű, de nagyon mutatós mivoltában keresendő. Én személy szerint jobban szeretek horgolni, mint kötni, mert számomra sokkal egyszerűbb, viszont a kötés textúrája sokkal jobban tetszik, különösen a most nagyon divatos csipke minták, a felhasznált fonal mennyiségéről nem is beszélve. A kettő kombinációja számomra ebben a kenőben testesül meg: szellős, mint egy kötött csipke, mégis egyszerűbb volt elkészíteni. A magyarra fordított leírást Tündérlátta tette fel a Horgo-blogra . Ez volt egyébként a végső lökés, hogy én is belekezdjek. A fonal a már említett meghatározhatatlan összetételű turkálós fonal, amiről azóta csak sejtem, hogy ha 100 százalékig nem is gyapjú, de elég sokat tartalmazhat, his

Az egyik kedvenc színpárosításommal, az egyik kedvenc blokkommal, az egyik kedvenc anyagomból. Csupán egy dolog nem kedvenc. A mérete. Azt szeretném, ha két méteres lenne és leteríthetném a hasonló méretű franciaágyunkra. De mivel nincs ekkora méretű franciaágyunk, felesleges idő- és energiapocsékolás ekkora méretű takarót készítenem. (Cöcö...:D) Na és persze kézzel tűztem, amire mondhatnánk, hogy ezt a kicsiny méretet nem akkora kunszt kézzel tűzni, ám erre én azt felelném, hogy mégis január óta küzdök vele...

Recept egy aprócska lány tollából. Próbáld meg rábeszélni édesanyádat egy délutáni sütésre és ha ő sehogy nem áll kötélnek, támadd le a munkából hazaérő édesapádat. Ha igent mondott, nézzétek meg, minden van-e itthon. 17,5 dkg puha vaj 4 dkg porcukor 1 teáskanál vaníliaaroma 17,5 dkg sima liszt 4 dkg kukoricaliszt (ne hallgass apára, hogy ilyen liszt tuti nincs itthon, mert mégiscsak anya a háztartási mindentudó és tudja, hogy melyik szekrény, melyik polcának, melyik sarkában lelhető fel az ilyen) A töltelékhez:  7,5 dkg tej- vagy étcsokoládé (ha a bátyád vagy a hugod még nem falta fel az egészet) 4 evőkanál tejszín Csinálj puffancsokat a könyv utasításai alapján ( tészta hozzávalóit összegyúrni, gömböket formálni egy sütőpapíros tepsire és a 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütni) és próbálj meg higgadt maradni, amikor a hugod mindenáron segíteni akar. Hagyd neki, hagy tanuljon, hisz te is így kezdted valamikor! Míg sül a puffancs, csináld meg a tölteléket. Ha már

A zsebkendő egy másik, de a történet szóról szóra ugyanaz . A fotó rengeteg tudom, de nézzétek el nekem! Higgyjétek el, ennél sokkal több készült:)

Egy aprócska, hímzett zsebkendő, amit valahol, valaki már kidobásra ítélt, egy turkáló félreeső sarkában, egy doboz alján várta jobb sorsát. Jött is a hős megmentő, akinek megtetszett a sárga szegélye és a finom hímzés a parányi rongydarab egyik sarkában és aki azon nyomban másként gondolt rá, mint holmi kidobandó vacakra. Csupán ennyi ennek a két párnának a története, a többi csak úgy jött.      

...Zelnice bőrbe, akarom mondani, bokorba bújt tündér:) Mert tudja, hogy ami nekünk természetes -tudunk járni, mozogni-, másoknak nem az és ezért segíteni szeretne. És a cél érdekében nem volt rest létrehozni egy blogot, hogy segítsük Adriennt hozzájutni egy elektromos kocsihoz.  Többféleképpen is lehet segíteni, de minden lényeges dolgot megtudhattok az Adrienn álma című blogról.