Ugrás a fő tartalomra

Kedvenc falikép

Az egyik kedvenc színpárosításommal, az egyik kedvenc blokkommal, az egyik kedvenc anyagomból.
Csupán egy dolog nem kedvenc. A mérete. Azt szeretném, ha két méteres lenne és leteríthetném a hasonló méretű franciaágyunkra. De mivel nincs ekkora méretű franciaágyunk, felesleges idő- és energiapocsékolás ekkora méretű takarót készítenem. (Cöcö...:D)
Na és persze kézzel tűztem, amire mondhatnánk, hogy ezt a kicsiny méretet nem akkora kunszt kézzel tűzni, ám erre én azt felelném, hogy mégis január óta küzdök vele...


Megjegyzések

  1. Megérte vele küzdeni, nagyon jól sikerült!

    VálaszTörlés
  2. Szép lett, gratulálok.
    Még hogy semmi különös!

    VálaszTörlés
  3. Nagggyon szép,ezek a színek gyönyörűek!!:)

    VálaszTörlés
  4. A sok munkád igazán szép eredményt hozott.:)

    VálaszTörlés
  5. Van olyan küzdelem, ami megéri az erőfeszítést. Majd lesz az ágyatokra is, ha itt az ideje. Addigra már rutinosan fogsz hozzá. És milyen klasszul fog majd kinézni képként az ágyatok mögött (felett?)

    VálaszTörlés
  6. Tudod, van most ez a trendi bevonzásos dolog, én a helyedben (már ha lenne sok szabadidőm...:) juszt is megvarrnám a kétszemélyes ágytakarót, hátha bevonzza magához az ágyat és persze a nagyobb házat, ahol elfér. Gombhoz a kabát...

    És akkor milyen jól fog mutatni a hálóban a leterített ágy mellett a klassz falikép! ;)

    VálaszTörlés
  7. Nekem is nagyon tetszik! A színek és a minta is! A kitartó munkáért meg gratula! :) Megérte!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép lett! És a párnáidért is odavagyok!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!:)

    Tudjátok, a küzdelmet nem a képpel vívtam, hanem a rászánható idővel:)

    A franciaágy meg örök álom marad, azt hiszem...

    VálaszTörlés
  10. Olyan julcsis a hangulata! Nagyon tetszik! Kicsikatóval értek egyett:DDD

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...