A zsebkendő egy másik, de a történet szóról szóra ugyanaz.
A fotó rengeteg tudom, de nézzétek el nekem! Higgyjétek el, ennél sokkal több készült:)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
HÚÚÚ!!! Ezek még gyönyörűbbek! Tudod ezt még fokozni? :-)))
VálaszTörlésNem, mert csak ez a két zsepim volt:))))
VálaszTörléshűűű...szépségesek...
VálaszTörlésÁlomszépek !
VálaszTörlésIgen ez a rózsaszínek miatt még jobban tetszik nekem is! Szuper ez az ötleted is.
VálaszTörlésCsodásak lettek ezek is!
VálaszTörlésOdavagyok értük és az előzőkért is!!!!!!♥
VálaszTörlésUtálom,hogy dolgoznom kell ,ahelyett,hogy varrhatnék...:(
Nagyon tetszik . Teljesen azonosulni tudok velük. Mostanában éppen ilyen a hangulatom, mint ami a párnáidból árad. Köszönöm.
VálaszTörlésazt hiszem értem miért kell ennyi kép :))
VálaszTörlésKöszönöm! Nagyon kedvesek vagytok:)
VálaszTörlésJó...én képtelen vagyok választani az előző párnák és ezek között...á, tényleg nem tudok:)
VálaszTörlésgyönyörűek!
VálaszTörlés