Nem tudom...
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Romantikus retró :) Nagyon szép, finom darab. És hát a fotók! Direkt tartasz fotó kelléktárat, és mindig megfelelő színű virágot?
VálaszTörlésÁ, ami épp a kezem ügyébe akad:) A virágról meg olvasd el a családi blogot:)))
VálaszTörlésSzerintem nagoyn szép!!! :)
VálaszTörlés8 de miért van az a dudor rajta oldalt? )
Hüüü, de jóó ez is? Eladó? meg van még? Mennyi? :D
VálaszTörlésVanessza! Köszönöm!
VálaszTörlésA dudor azért van rajta oldalt, mert láttam egy táskát bőrből, aminek hasonló volt a fazonja. Azt szerettem volna megcsinálni textilből. Ez volt az első próbálkozás, a második az őszi retró, de több nem lesz, mert egyik sem az igazi:)
Anka! Írok!:)