Csak úgy jött, egészen másnak indult. (Rózsásnak:) ) Aztán egymás mellé keveredtek ezek az anyagok és hát jöjjön, aminek jönnie kell, ez a végzet:)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
vidám, teccik. :)
VálaszTörlésDejóóóó!!! :-)))
VálaszTörlésA hal szeme különösen tetszik. :-)
Igen ismerős ez az eltévelyedés.Jól kitaláltad a fülét is.
VálaszTörléshehe Julcsi, a rózsástól messze van, de nekem így is nagyon tetszik!
VálaszTörlésNagyon klassz !!!
VálaszTörlésÉs a fityegők a táskafülön...na az a gyengém...
ez is pont el van találva
:D
Nagyon klassz. Viszont én megfejtettem a okát: túl közel ültél múlt héten Némához. :)
VálaszTörlésHal zseniális. :)
Köszönöm mindenkinek!
VálaszTörlésMartimez! Végre kaptam fityegőláncot, úgyhogy tervben van még jónéhány, jöhetsz csemegézni:)
Évi! Gondoltam is rá sokat:)