Ugrás a fő tartalomra

Aranyvessző

Timitől kaptam (még karácsonyra...) egy gombolyag álompuha, nyers gyapjút. Nem mertem hozzányúlni sokáig, csak elő-elővettem kicsit megsimogatni, megcirógatni, titokban arra vágyva, hogy visszakéredzkedik az ajándékozóhoz megfestődni:) Mert az én előző próbálkozásaim mind csalódással végződtek, látva mások csodásan megfestett fonalait meg különösen.
De mert vasárnap a férjem és a gyerekek egy halom aranyvesszővel állítottak haza, muszáj volt cselekednem. Ez a növény már önmagában is gyönyörű sárgát eredményez, ezzel bakot nem lőhetek, gondoltam. Nekiálltam festeni, ám gondoltam egy merészet is -mert közben folyton Timi csodazöldjei lebegtek lelki szemeim előtt- a festőlevet két felé öntöttem és az egyikbe timsót is tettem, nem sokat, csak éppenhogy. Ebből az éppenhogyból aztán végül semmi nem látszik, legalábbis ami a fonal mellé tett vásznat illeti. 
A fonal így szárazon már tetszik, bár egyáltalán nem ilyet képzeltem el. Hanem... hanem... olyan csodazöldet:) A vászonnal pedig terveim vannak, már be is dolgoztam, de ezt majd folytköv...
Ilyen lett timsó nélkül
És ilyen timsóval


Megjegyzések

  1. a timsó nélküli nekem nagyon-nagyon, vagyis jó úton vagy,le ne tévedj róla!:D

    VálaszTörlés
  2. ügyes vagy, Pju, én sose mernék gyapjút főzni... bár emlékszem , amikor Vionál festettünk, az olyan szép lett és nem is tűnt rémesen nehéznek, de mégse... nekem tetszik :D mi lesz belőle?

    VálaszTörlés
  3. Nekem éppen most ázik bodzalilában egy pannikendő!:)) Szerintem is szép színe(i)d születtek!

    VálaszTörlés
  4. Zaza! Eszemben sincs:)

    Néma! Valami. Magamnak. Nem tudom:)

    Rita! Nem is főzöd? Csak ázik?

    VálaszTörlés
  5. Én is csak biztatni tudlak, ne add fel! És együttérzek veled, nekem is több kudarcom volt e téren. Másoknál olvasva olyan egyszerűnek tűnik.
    A timsó nélküli nagyon szép lett.

    VálaszTörlés
  6. a nélküli, az a csuda-ződ :))

    VálaszTörlés
  7. Julcsi, én nem merem főzni. Nem megy bele tönkre a gyapjú?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••