Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Örülök, hogy jó volt! :o)
VálaszTörlésJaj, de jó!!!!!!
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésJobb, sokkal jobb ezt olvasni. :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy ízlett a süti! ;-)
VálaszTörlésA lányok pedig nagyon örültek a kulcstartóknak! A 6 évesem azt mondta nagy komolyan: "Nem is tudok választani, mert a lombos fás szépen kidolgozott :-O, a madárkás pedig túl aranyos!" :-)))
Jó volt veled találkozni!
igen, így sokkal jobb :))
VálaszTörlésJobb, jobb :) Fotók?
VálaszTörlésÖrülök!!:)
VálaszTörlésBirkabőr-birkabőr!!! :-))))
VálaszTörlésez nagyon jo hir! remelem a kovetkezo meg mar minden varakozasodon feluli jo lesz:-)
VálaszTörlésÖrülök,hogy ez már egy jobb hangulatú bejegyzés :D
VálaszTörlésna, jól van!;)
VálaszTörlésÖrülök ! Bár látom, a párnák megmaradtak. Remélem, táskátlanul távoztál :)
VálaszTörlés