Ugrás a fő tartalomra

Jelek

24 aprócska óvodai jel.
Egy vadonatúj, eddig sosemvolt óvodába.
Mert szeptembertől új fejezet kezdődik az egész család életében: a nagyok iskolát váltanak, a kicsi pedig óvodás lesz.
Visszavonhatatlanul nagy lány lett ő is.
Nekem meg tengernyi lesz a szabadidőm....
A hímzés eltartott egy darabig, de végre ma reggel készen lett mind. A hímzőcérna, hát hogy is mondjam csak... nem tartozik a kedvenceim közé, ráadásul kék, ami szintén nem az én színem. De itt van, készen van, ma visszük az oviba, sok-sok játékkal együtt.
Aztán vár még rám ötven darab babzsák:)
Címkék:

Megjegyzések

  1. Annamari2011. augusztus 24. 11:34

    Húú, Julcsi, nagyon jó sulit találtatok!

    VálaszTörlés
  2. Aledi2011. augusztus 24. 11:43

    Jaj, hogy te milyen ügyes vagy! És türelmes, és jószívű :)ennyi mindent elvállalni...

    VálaszTörlés
  3. Judit Eszter2011. augusztus 24. 12:47

    Szép dolog volt ennyi kis jelet bevállalni.
    Mi is hasonló helyzetben vagyunk, a legkisebb lányom óvodás lesz.

    VálaszTörlés
  4. Névtelen2011. augusztus 25. 9:22

    Gratulálok a munkáidhoz!
    Minden csodaszép!

    Üdv: Hopp Mónika

    VálaszTörlés
  5. Julcsi2011. augusztus 25. 9:45

    Annamari! Bizony! Majd meglátjuk:)

    Aledi! És ha tudnád, még mi mindent csináltunk! Sikáltunk, takarítottunk, szendvicset kentünk:)

    Judit Eszter! Hát akkor nektek is minden jót!:)

    Mónika! Köszönöm!:)

    VálaszTörlés
  6. patchwitch2011. augusztus 27. 11:47

    én is akarok ilyen anyukákat az osztályba!!!!! :D :D
    naaagy cupp

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...
74 megjegyzés
Tovább is van...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...
110 megjegyzés
Tovább is van...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
1 megjegyzés
Tovább is van...