Ugrás a fő tartalomra

Kockás és csíkos

Egy tucat övtáska és egy tucat neszesszer között varrtam egy kislány pólót.
Újrahasznosított darab, méghozzá duplán. Egy olyan hosszú ujjú pólót turkáltam, ami csak azért kellett, mert szürke és piros csíkos, egyébként meg sosem volt rajtam. A józan eszem mégsem engedte kidobni, így átalakult.
Szabásmintám nem volt, ezért ilyen ad hoc alapon készült. De mindegy is, mert amikor majd Vercsire ráadom és megkérdezi, én varrtam-e büszkén mondhatom neki, hogy igen. És ettől ő is nagyon büszke és boldog lesz:)
Hipp-hopp, varázsütésre pedig végre gumi került az üres gumiházba. A nadrág maga ugyan készen van hetek (hónapok?) óta és mert a gazdája folyton rágta a fülemet, hogy neki soha semmit, nem tehettem mást, befejeztem:)
(Csak csendben jegyezném meg, ehhez sem volt szabásminta:D)
 


Megjegyzések

  1. Nagyon klassz darab ez a nadrág!! És mlyen ötletes a póló átalakítás!

    VálaszTörlés
  2. De klasszak lettek!
    Kis Keresztfiamnak kellene varrnom egy kantáros mesti-nadrágot(értsd: mester), mert hónapokkal ezelőtt megígértem! Abban szerel 4 évesen a szentem...:-)
    Sikereden felbuzdulva, lehet, hogy végre neki merek én is kezdeni...

    VálaszTörlés
  3. Az a naci nekem is nagyon tetszik!:-)

    VálaszTörlés
  4. Egy ilyen pólót én is szivesen hordanék... szabásminta ide, vagy oda :))

    VálaszTörlés
  5. Köszi, Krizantám! Kalandra fel!:)

    Inecsg, köszi!:)

    Erzsó! Én is hordtam volna, ha jó lett volna rám:)

    VálaszTörlés
  6. nagyon jok! ne legyel kishitu, mert az szm nelkul azt jelenti, hogy nagyon jo a szemmerteked!!! A polo nagyon jo, a himzes az volt, vagy te csinaltad?

    VálaszTörlés
  7. Köszi, Kriszta!
    A hímzés az eredetin volt, úgy okoskodtam, hogy látszódjon egy kicsit ezen is:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...