Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Julcsi mindegyik remek!! Nagyon irigylem a gyerekeidet!! Nagy kalappal az új iskolába!
VálaszTörlésJulcsi! Szuper anya vagy és szuperül varrsz!!!!!!Lennék a gyereked.:)
VálaszTörlésNagyon harmonikus és igen pasis.....és divatos. Tehát nyerők lesznek a fiúk!
VálaszTörlésNAGYON tetszenek! ♥
VálaszTörlésnagyn pasis, nagyon jó!
VálaszTörlésKöszönöm a kedves szavakat!
VálaszTörlésTündérlátta! Köszönjük!
Hűű, de nagyon jók lettek! Meg szabad kérdeznem, hogy hol vetted a kék-fekete kockás anyagot? Nagyon tetszik!
VálaszTörlésSzia Julcsi!
VálaszTörlésCsatlakoztam a blogolókhoz, ha gondolod, nézz be hozzám is!
http://hopi-patch.blogspot.com
Nagyon jók lettek! Helyesek, kedvesek...
VálaszTörlésGyönyörűek ezek a tolltartók. Gratula!
VálaszTörlés