Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
nagyon szépek, mostanában én is ilyenekt gyártok :D
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszenek, ezt a textilből készültet szívesen megtanulnám tőled, Julcsi!
VálaszTörlésHa én horgolni tudnék... A textilesről én is szívesen vennék egy leírást, habár mintha láttam volna már valahol.
VálaszTörlésJulcsi! Neked köszönhetem, hogy nekiálltam aZ SBS-nek, Panniét már kitettem a blogra. Hálás köszönet neked!!!
VálaszTörlésÉs ezek a kitűzők is szépek, julcsisak!
Köszi, lányok! Csinálok leírást, ígérem. Hamarosan...
VálaszTörlésFőkolomp! Ó, ez igazán megtisztelő:) Mindjárt megyek és megnézem.