Ugrás a fő tartalomra

Ha elmész az ajtónk előtt...

...csengess be bátran, szívesen látunk!
Mindkét munkám sok-sok éve őrzi a bejárati ajtónkat, ilyenkor, őszidőn.
Ugye nyilvánvaló, miért az ezeréves munkáimat mutatom?:) :(
Címkék:

Megjegyzések

  1. Aledi2011. október 27. 14:27

    Lehet, hogy ezerévesek, de én még nem láttam őket, nagyon jók. Az a baba a göndör hajával...

    VálaszTörlés
  2. zazálea2011. október 27. 15:04

    nekem nem! Egy kis szürke-rózsaszín jöhetne már,én hiányolom :o))))

    VálaszTörlés
  3. Julcsi2011. október 27. 15:45

    Aledi! Szerintem akkor egyszer használtam ilyen babahajat, pedig van belőle egy csomó:)

    Zaza! Hát ez az! A szürke-rózsaszínek még váratnak magukra:(((

    VálaszTörlés
  4. zazálea2011. október 27. 20:01

    én meg rájuk :o)

    VálaszTörlés
  5. egy anya2011. október 27. 21:09

    Az ezeréves antik darabok a legtöbbet érik. :)

    VálaszTörlés
  6. Monika2011. október 27. 23:06

    Annyira,de annyira tetszenek!!!!!!!♥

    VálaszTörlés
  7. Maminti, a kicsi zöld tündér2011. november 8. 20:02

    Ezek csodásak!! Milyen jó lehet így hazamenni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
1 megjegyzés
Tovább is van...

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~ És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból. Amire szükséged lesz: -gyapjú -szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez -nemeztű -egy csupasz babafej:) Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe. Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni. Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. H...
20 megjegyzés
Tovább is van...

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért. (Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre , hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!) ••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••• •••••••
5 megjegyzés
Tovább is van...