Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Nagyon jók lettek ezek a sálak.
VálaszTörlésTe Julcsi! Áruld már el légy szíves, nem nyaktekerészeti mellfekvenc volt a régi neve a nyakkendőnek? Nekem valahogy az rémlik, de nem vagyok benne biztos. :)
Köszi, Ági!
VálaszTörlésDe bizony, a nyakkendőt nyaktekerészeti mellfekvencnek hívták a nyelvújítók. De mert ez sál, gondoltam én is újítok egy szót:)
Ó, de jó ez a sál! Meg is jegyzem magam ajándékozási célzattal... Szerintem is könnyebb varrni sálat! Ezer éve nem kötöttem (régen szerettem), hát nagy vagányan nyáron nekikezdtem egy sál megkötésének. Úgy szeretném ezen a télen hordani... Erika
VálaszTörlésmeg is jegyzem magamnak - helyesen
VálaszTörlésCseréljünk, nekem most minden a kötés meg a horgolás. Csak fonalak és a belőlük készített dolgok lebegnek a szemem előtt .Igaz ha lenne megfelelő anyagom ezeket elkészíteni tuti varrnék magamnak ilyet, mert ez is nagyon tetszik.
VálaszTörlés