Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
Ügyes!!!
VálaszTörlésNagyon szépek, julcsisak!
VálaszTörlésAsssztamindenit!
VálaszTörlésMicsoda kosárkák, és micsoda férj!
Gratulálok mindkettőköz! :)
Nagyon kedves család vagytok ti Julcsi!! A kosárkák nagyon tetszetősek!! Milyen fonal?
VálaszTörlésJól néznek ki, ügyes vagy :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésIsmét gyönyörűek :)
VálaszTörlésNo, nem csak ezért ment ám a ház ura a német pékről elnevezett áruházba:))) De ettől még persze rendes, nagyon rendes:)))
VálaszTörlésKata! Ez nemezelhető fonal a Müllerből.
Julcsi, attól nemezelhető, hogy 100 % gyapjú? Csak a Müllerben kapható? Nemrég kísérleteztem én is, régi zoknikat fejtettünk fel, az is nemezelhető volt, de már kifogyni látszik az itthoni készlet. :)
VálaszTörlés