Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Gondolom, ebben az lehet jó érzés, hogy szabadjára engedheted a játékos kedvedet.
VálaszTörlésJulcsi! Fantasztikusat alkottál ebben is!A fotók is mesések!
VálaszTörlésHonnan lehet ilyen alapanyagokat beszerezni? Gondolok főleg a madárkás kalitkára.:)
nagyon szep fotok!!! (nem csak a fotok)
VálaszTörlésKöszönöm!Tényleg jó volt csinálni:) A megajándékozottak meg örültek neki:)
VálaszTörlésMammka! Bolhapiacos mütyür az összes alkatrész, kivéve a láncot. Gondoltad volna?:)
Húúú, Julcsy, ezek nekem nagyon-nagyon-nagyon...!!! :)
VálaszTörlés