Ugrás a fő tartalomra

Utolsó lehellet

Furcsa lehet a sok karácsonyi jókívánság között két babát találni. Ám ha nem teszem fel ide most azonnal, akkor ez is elvész valahol a számítógépünk tárhelyének mélyén, mint sok más holmim.
Erre a felkérésre semmiképp nem mondhattam nemet és bár tényleg az utolsó leheletemmel készült, az utolsó pillanatban (még érezni lehetett rajta a kezem melegét, amikor este negyed kilenckor, a sötét utcán, csendes hószitálásban átadásra került) mégis szegényebb lennék, ha nem készíthettem volna el őket.
Ekkora babákat még sosem csináltam, féltem is tőle eléggé. Elfelejtettem lemérni, de szerintem veri a 70 centit a magasságuk. Épp ezért az arányai nem teljesen megfelelőek, de nem  akartam nekifutni sokadjára sem a karjának, sem a lábának, de még a fejének sem. Arról nem is beszélek, hogy azért mezítlábasak szegények, mert cipőt nem sikerült a lábukra szabnom, negyedszeri nekifutásra sem.
Egy szónak is száz a vége, két csudapofa került ki a kezeim közül, akikbe teljesen beleszerettünk, családilag is.




Megjegyzések

  1. Julcsi, hihetetlen vagy. :) Mikor más már pihen, te még mindig dolgozol, de megérte, az biztos. Ezek valami csodásan aranyosak és különlegesek. Sok-sok baba közül, amiket láttam már, most ezek lettek a nagy kedvenceim. Az arcuk is irtó jó lett, meg persze minden más is.

    VálaszTörlés
  2. De hogy milyen helyesek! Nem is láttam még ekkora méretben ilyen kedves babákat. szerintem rendben vannak az arányaik is. És a hajuk! Csudajó! De legjobban az arcuk tetszik, gyönyörű. Most pedig már mars pihenni! :) Szépséges ünnepet nektek!

    VálaszTörlés
  3. Csuda aranyosak a babáid! Neked aztán van energiád az utolsó pillanatig varrni!!! Békés ünnepeket kívánok Családod körében! :)

    VálaszTörlés
  4. köszönöm nektek a dícséretet és a jókívánságokat!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon huncut lánykák lettek! Érdemes volt, én is azt mondom.

    Legyen szép a karácsonyod!

    VálaszTörlés
  6. csodásak lettek, érdemes volt megvarrni (életre kelteni) őket :-)

    boldog karácsonyt most aztán már, sok pihenéssel, családi pillanattal :-)

    VálaszTörlés
  7. Áldott Karácsonyi Ünnepeket Nektek is!

    VálaszTörlés
  8. Kedves Julcsi!
    Kata nevében kérem ki magunknak, miszerint a babák aránytalanok lettek, ill. neki kellett volna futni többedszerre! Mert nem! Mert ezek a babák tökéletesek, a nagyobb elnyerte a Legkisebb Katalin nevet a családban és most ott alszik Kiskatával egy ágyban.
    Még egyszer nagyon szépen köszönjük!
    Üdv, anyaKata

    VálaszTörlés
  9. Hát, ezek nagyon édesek! Különösen a hosszúhajú tetszik nagyon!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...