Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel

Hát el nem tudom képzelni kit kellett kiengesztelned..egy ilyen meseszép ajándék azonban biztos meglágyítja a legkeményebb szíveket is!!
VálaszTörlésŐrületes virág csoda!
VálaszTörlésvirág is, kitűző is, szürke is meg rózsaszín, szóval tökéletes :))
VálaszTörlésJaj, de szépséges!
VálaszTörlésNem vagyunk össze veszve :D (és nem is leszünk!) de engem nem akarsz kiengesztelni egy ilyen csodás kitűzővel??? :))))) Csak vicceltem - ettől függetlenül Nagggyon tetszik!! :D
VálaszTörlésKöszi, lányok!
VálaszTörlésTudod mit, Lau? Ha legközelebb találkozunk, kapsz egy ilyet. Meg kicsi Lau is. Csak előtte, szólj, hogy te is ott leszel:))))))
Oooooo, vigyázz mert szavadon foglak :D és persze jelzek ha ott leszünk valahol. Előre is nagy köszönet és puszi érte!!!! :))))))
VálaszTörlés