Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Gyors gyógyulást neked!
VálaszTörlésGyógyulgass...ezek szerint nem mentél ma.
VálaszTörlésJulcsi, mielőbbi gyógyulást, aztán gyere a klubba! :)
VálaszTörlésMihamarabbi jobbulást kívánok én is Neked!!!
VálaszTörlésHiányoztál. Nagyon. :(
VálaszTörlésGyógyulj, drága!
(u.i.: Bobi tündéri) :)
Köszönöm, igyekszem!
VálaszTörlésSzömörce, sajnos nem:( Ráadásul mára még a családom is elkerült:(
Évi, gyakran járt a gondolatom felétek.
Julcsi,mire ideértem, jobban vagy??
VálaszTörlésKitartás!!!
VálaszTörlésGyógyulgass!
VálaszTörlésReméljük, a család is előkerül mihamarabb!
Gondolok rád! :)
Gyógyulj meg hamar, valami nagyon szép készülődik!
VálaszTörlésZaza, igen, sokkal jobban vagyok:)
VálaszTörlésSzilvi, Szera, Judit Eszter, köszönöm!