Ugrás a fő tartalomra

Megijedtem a hótól

Féltem, hogy nem fognak eljönni az első kreatív csoportosulásunkra. Szerencsére nem hagytak cserben, az a maroknyi anyuka, aki elszánt volt és eljött, nem ment haza üres kézzel. 
Mivel kezdő oktató vagyok, ők pedig kezdő tanulók, először fel kellett mérnem a "terepet". Készületlenül sem akartam érkezni, ezért bebiztosítottam magam és egy halom kitűzővel készültem. Bejött:))) 
Folytatás a jövő héten, már a húsvét jegyében:)



Megjegyzések

  1. Virágok és brossok... hálás téma! :-)
    Ezek a te munkáid, vagy közös termés?

    VálaszTörlés
  2. Gabi:)))
    Ezek mind az enyémek, ezeket vittem mintának.

    VálaszTörlés
  3. :-))))
    sok sikert neked/nektek! biztos élvezetes délelőtt volt.

    VálaszTörlés
  4. és még sok ilyet, Julcsi,sokat! aki egyszer megkóstolt téged, az nem felejt,menni fog:)

    VálaszTörlés
  5. minden jót hozzá:) egyet választottatok, vagy mindenki amelyiket akarta?

    VálaszTörlés
  6. Kriza! Bízom benne, hogy a lányok is így gondolják!:)

    Zaza! Így legyen:) És köszönöm!

    ManóMérce! Köszi!:) Mindenki azt csinálta, amelyik neki tetszett. Volt egy bagoly is, de azt már el is ajándékoztam.

    VálaszTörlés
  7. Julcsi de jó lehetett a tegnapi havazásban a kis közegben alkotni!!

    VálaszTörlés
  8. Sajnálom, hogy nem lehettem ott...pedig nagyon készültem:( De szóltam egy másik anyukának...remélem ott volt!
    Következő alkalommal hátha sikerül!
    Napsütéses napokat,
    Em.

    VálaszTörlés
  9. Kata, bizony jó volt:)

    Emese, jövő héten is lesz. Meg minden kedden:)

    VálaszTörlés
  10. Your quilts/crafts are so fantastic! It's so nice to find other quilters all around the world!
    www.quiltworld2.blogspot.com
    Hugs, Ulla (from Finland)

    VálaszTörlés
  11. Ó, én biztos vagyok benne, hogy egyre többen lesznek, ahogy terjed a híre :)

    VálaszTörlés
  12. Már csak egyet kell aludni :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...