Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel
sok ilyet még!bájos nagyon
VálaszTörléssikítok, annyira jó!
VálaszTörlésCsúcs! :)
VálaszTörlésCuki! :o)) Apucnak a Téglagyári megálló jutott róla eszébe rögtön. :o)))
VálaszTörlésNagyon alvosbaratnak tunik :) cukorfalat :)
VálaszTörlésNagyon alvosbaratnak tunik :) cukorfalat :)
VálaszTörlésNagyon klassz! Én biztos alvótársnak fogadnám:)
VálaszTörlésKöszönöm!♥ Mint kiderült, az ünnepeltnek is elnyerte tetszését. Remélem, ő is alvótársnak fogadja majd:)
VálaszTörlésZaza! Hallottam!:)
Kata (Csaba)! Téglagyári megálló: jóóóó!:)
en kifejezetten szeretem, mikor ugyanaz a dolog tobbfele anyagbol, hangulatban keszul el. ezek a kutyak elsore is tetszettek, de masodikra, sokadikra meg jobban.
VálaszTörlésNagyon ötletes dolgokat látok nálad.
VálaszTörlésKüldök neked egy blogdíjat.
A fotót másold át a blogomból és a további tennivalókat is ott találod.