Ugrás a fő tartalomra

Húsvétra készülve

Álmomban rengetegen jöttek el, alig fértünk el a teremben, jöttek férfiak is és nagymamák is és akkora volt a hangzavar, hogy nem bírtam lecsendesíteni, túlkiabálni őket. Végső tehetetlenségemben épp sikítani kezdtem, hogy rám is figyeljenek, amikor... felébredtem.
Nos, ilyen ómen után félve vágtam neki a második klub-foglalkozásnak, főleg, hogy a lányok arra kértek, készüljek valami húsvétival. Azért félelmetes ez számomra, mert nem vagyok egy nagy húsvéti dekorálós, inkább tavasz és virágok vannak mindenütt. 
Első körben egy nagyon egyszerű és nekem kedves megoldás felé hajlottam, amit a Pinteresten leltem, de végig azt éreztem, hogy valahol sántít a dolog, még akkor is ha közben tovább gondoltam a dolgot (mondjuk nem kellett hozzá nagy ész) és beszereztem hozzá mindenféle csodás holmit. Aztán hétfőn este egy kedves kis barátom rávilágított arra, amit én is sejtettem, hogy a tervem bébis. Na, ha egy hét éves fiú is ezt gondolja, akkor ideje lesz más megoldás után néznem...
Eszembe jutottak a tavaly készített nyuszifülek, de sehol nem találtam őket, így újat varrtam belőlük és eszembe jutottak a szintén mindenki által ismert csirkék is. Éljen, meg van mentve a haza (és az én) becsületem:)
 
Az én lelkes és egyre gyarapodó "tanítványaim" pedig csak varrtak, csak varrtak, volt, ki egy egész csibecsaládot is. A nyuszifülből pedig házi feladat lett:) 
Az álom pedig rossz álommá avanzsált, betoji tudatalattimat meg legközelebb megregulázom:)

Megjegyzések

  1. Hát ezennel lekoppintottam őket. :)

    VálaszTörlés
  2. Hogy mi mindenben egyformák vagyunk! Én is álmomban őrjítem magam a legjobban. :)
    Cukik azok a fali girlandok!!

    VálaszTörlés
  3. és ez így fog menni,míg világ a világ. szerencsére!:))

    VálaszTörlés
  4. Szia Julcsi!
    Sárosdi Virágtól "tévedtem át" Hozzád az imént -nagy örömömre. Tiszteletteljesen megkérdezném, hogy felkínálhatom-e a nyulas-függősoros díszedet mini baba-mama-körünkben (helyi -kerületi- templomi csoport, 4-6 anyukával, 6-8 gyerekkel, többnyire 2 évesekkel), húsvéti kézművezés lehetőségének?
    Blogodhoz és mindennapjaidhoz sok szép percet és boldogságot kívánva, ismeretlenül is üdvözöl:
    Vágó Barbara

    VálaszTörlés
  5. Virág! Vigyed:)

    Erika! Sok mindenben, igen:)

    Zaza! Legyen így!:)

    Barbara! A jókívánságokat köszönöm és egészen nyugodtan használjátok!:)

    VálaszTörlés
  6. Sok ez az 1 hét szünet!
    Elvonási tünetek jelentkeznek...
    Segítséééég!!!
    Nem kapok levegőőőt!!!

    VálaszTörlés
  7. Azok a nyuszik... elérzékenyültem, és érdemes néha a hétévesekre is hallgatni. Vagy csak rájuk :-)

    VálaszTörlés
  8. Évi! Mesterséges lélegeztetés...;)
    Bár azt hiszem, lesz mi addig elvonja a figyelmed:)

    Amaranta! Belátom már én is:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...