Szerettem, mert egyszerűségében a nagyszerűsége. Mint a legtöbb általam kedvelt dolognak:)
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Egyszerű és nagyszerű!
VálaszTörlésTetszenek! :)
VálaszTörlésNekem is tetszenek.
VálaszTörléshelyesek! :-)
VálaszTörlésképzeld, rájöttem, hol van a klub, régen ott Emmus csoporttársáék játszóháza volt :-) vagy lehet, h még mindig az övék az épület, nem tudom, de már tudom, hova jársz :-))
Köszönöm nektek!
VálaszTörlésKriza! Ha Bence volt Emma csoporttársa, akkor igen:)
Nagyon cuki,tavaszhozó!:)
VálaszTörlésTecccik! Sok "cével" :)))
VálaszTörlésEm.
nem, Ottó (és Zorka). de valahogy övék (volt) a ház, eleinte ők csinálták a játszóházat is, aztán más lett belőle, aztán más által üzemeltetett játszóház, szóval folyton változott, de az épület az övüké (volt). de a múltkor arrafelé mentünk és tuti, h ugyanarról beszélünk, láttam a feliratot, és voltunk ott egyszer zsúron Emmussal. már sulis a kissrác, nem tudom megkérdezni őket :-)
VálaszTörlésBájosak, aranyosak, vidámak, és azok a drótok:-)
VálaszTörlésNagyon szeretem őket!
VálaszTörlés