Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Tündéri és helyes a cikk rólad! Persze játszottam érte :))
VálaszTörlés(Ezt kell hogy meséljem : Párom (aki nem magyar) hazajött a horgászatból és mondta, hogy minden tele volt mézesekkel. Értetlenül néztem, aztán amikor elkezdett zümmögni, akkor esett le hogy méhecskékre gondolt :) )
Ez aranyos:) Indíthatnál felnőttszáj rovatot:))))
TörlésÖrülök, hogy olvashattam rólad!:)
VálaszTörlésKöszönöm neked, hogy olvashattál rólam:))
TörlésJó volt olvasni Rólad!
VálaszTörlésÉs azt csak halkan súgom meg, hogy az én Drágám elsuhant a monitor mellett és a méhecskéd láttán egyből felkapta a fejét, hogy "Hú, de jópofa, muti!"
Úgyhogy küldök férfiúi dicséretet is! :-)))
(Lehet, hogy most már én is elindulok a facebookolás útján végre, bár még nem tudom hogyan kezdjek neki!)
De kedves! Köszönöm neki is!
Törlésfacebookolást meg kell szokni, nem vitás. Vannak jó hozadékai is, pl. ez a játék. Aztán persze vannak idegesítő hozadékai is, de inkább nézzük a jót:)
Nagyon, nagyon, nagyon jóóó!
VálaszTörlés