Ugrás a fő tartalomra

Húsvét után is van helye a nyúlnak

Borongós hétfőre vidám, levendulaszínbe öltözött nyuszi a megoldás. 
Veronika lányunk oviba járós nyuszija, még akkor is, ha már csak egy hónapig tudja használni.
Az előző mondatból ugye lehet sejteni, hogy nem most kezdtem el készíteni.


 
Címkék:

Megjegyzések

  1. Tulipánt2012. május 14. 12:56

    Aranyosak...

    VálaszTörlés
  2. Kata2012. május 14. 13:44

    Nagyon jó lett !
    Az alvósunk nálunk is nyuszi ;)

    VálaszTörlés
  3. Aledi2012. május 14. 19:03

    De jó ez a kép Veráról! És nagyon jó a pocakos nyuszi, jó lesz az még a sulis nagylánynak is otthonra. Az én 9 évesem 3-4 babával alszik egyszerre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Julcsi2012. május 16. 14:01

      Grimaszolós:)
      Nagylány mostanában őrangyalt szorongat:)

      Törlés
  4. Betti2012. május 17. 12:00

    Aranyosak! Főleg a lány. Nem azért, mert a nyuszi nem aranyos, hanem mert a lány nagyon! :-)
    Nálunk nincs alvós. Illetve én. Próbáltam lecserélni, de tegnap volt az első este, hogy azt mondta, most már menjek innen, mert így nem tud elaludni. Most lesz négy éves.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Julcsi2012. május 17. 14:30

      Köszi, Betti! Kisebbik fiamnak sokáig én voltam az alvós, addig, amíg le nem szedettem az anyajegyet az arcomról:)

      Törlés
  5. zazálea2012. május 17. 17:19

    ennek bármikor helye van....

    VálaszTörlés
  6. Juhizs2012. május 17. 20:50

    Hogy meghízott a nyuszkó húsvét óta :-) Olyan "zabálnivaló" ;-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...
74 megjegyzés
Tovább is van...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...
110 megjegyzés
Tovább is van...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
1 megjegyzés
Tovább is van...