Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Textilbabák szívből, lélekkel

Dominik? Domán?
VálaszTörlésDomokos, Domos?
VálaszTörlésÉn Domonkosra tippelek.
VálaszTörlésElsőre azt olvastam, hogy a nyeremény egy virtuális öltés. :D
Ajaj! Azt hittem, sokkal egyszerűbb lesz...:(
VálaszTörlésEddig egy virtuális ölelést küldök:)
Azért ez nem fair! én tudnám! :-)))))))
VálaszTörlésAzért ez nem fair! Én tudnám! :-))))))))
VálaszTörlésNaná! De te egészen közeli ismerős vagy:)))))
TörlésDominik (Áldott)?
VálaszTörlésJulcsi! Elárulod a titkot? Furdal a kíváncsiság.:)
VálaszTörlésJaj, jaj! Egészen kiment a fejemből, bocsánat!
VálaszTörlésDomonkosnak hívják a mi keresztfiunkat:)
Így tehát: RÉKA! Ölellek!:)))))
Akkor csak egy betűt tévedtem.:)
VálaszTörlés