Ugrás a fő tartalomra

Gyors úti varrókészlet-lépésről lépésre

Kifejezetten cserkésztáborba induló fiúknak és csakis éjjel.

1. Edd meg az utolsó szem cukrot is a fémdobozból, amit csakis azért vettél meg, hogy valami hasonló munkához felhasználhasd.
2. Ragassz mágnes(eke)t a közepére, ami "megfogja" a tűket.
3. A doboz kerületénél néhány milliméterrel kisebb kört vágjál ki egy mintás kartonból és ragaszd a mágnes(ek)re.
4. Ismételd a hármas pontot kétszer, a kivágott köröket ragaszd a doboz aljára és tetejére, ne tudja senki, mi is volt régen a dobozban.
5. Egy kartonlapból vágj ki akkora csíkot, ami összehajtva elfér a dobozban, majd vágj barázdákat a hosszabbik oldalaira és tekerj rá cérnákat és közben mosolyogj azon, milyen lesz, ha majd a fiad hazajön egy piros cérnával felvarrt gombbal a drapp színű cserkészingen?
6. Zárd le és gyorsan tedd be a hátizsákba, itthon ne maradjon.
7. Ollóra nincs szükség, a cserkészek bicskát hordanak magukkal. Ám egy összecsukható kisolló simán beleférne.
 8. Egy biztosítótű azonban mindig jól jöhet.


Megjegyzések

  1. Jóóó. Nagyon jó ötlet. Köszi.

    VálaszTörlés
  2. Te jó ég! Mire nem kell gondolnom, ha majd táborozni mennek!

    VálaszTörlés
  3. Szuper anya vagy! Köszi, hogy megosztottad és ne izgulj!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó!Az enyém nem varrogatna az biztos.

    VálaszTörlés
  5. Férfiasan praktikus és nőiesen szép, az ötletről nem is beszélve. Zseniális!

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm a kedves szavakat! Hogy Levi fogja-e használni, nem tudom. Bízom benne, hogy nem lesz rá szüksége:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...