Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
(ez miért ugrál?mármint a képek?)
VálaszTörlésegyébként hajrá, hajrá,mindig olyan jól rendezkedtek, csak bámulok!
(mert így csináltam meg az animációt:D)
VálaszTörlésMajd nézd meg ezután! A fejemben a terv:)
Eljött az idő?! Kitartás, drukkolok!
VálaszTörlésCsak ügyesen!
VálaszTörlésEz az ugrálós kép engem is érdekelne...
Ez az ugrabugra...! :) Muris, most látom szándékos. Kéne egy olyan kép, hogy egyiken rend van, másikon kupleráj. És igen, ugráljon csak olyan gyors tempóban, ahogy szét tudnak szórni mindent! :)
VálaszTörlésHajrá! Kíváncsi vagyok a végeredményre!
VálaszTörlésMég hogy rumliszoba! Hah!
VálaszTörlésJó munkát kívánok!