Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Igen, így, hogy csodaságok készülnek, gyorsabban eljön az ablakpucolás is.
VálaszTörlésÓ, kitartás, kitartás... Szépek ezek a kerek horgolmányok, mi lesz belőlük?
VálaszTörlésJulcsikám, addig is pihensz és horgolsz....amikor elfáradsz majd az ablak és más pucolásban, akkor gondolj arra, amikor módodban állt, (ült)pihenni.... :) Kitartás!
VálaszTörlésDe szép színek vannak abbn a horgolmányban!
VálaszTörlésKedves Julcsi! Szeretem benned, hogy az "értelmetlen" várakozásokat is megtöltöd szép, kedves dolgokkal:)
VálaszTörlésEz csudajó:)
És kíváncsian várom mi születik majd a "horgolmányokból"!
Jó munkát, szép időket kívánok,
Em.
Nem véletlenül: akinek a lelkében rend és béke van...
VálaszTörlésKöszönöm a biztató szavakat! Mondhatnám, hogy rámférnek, de holnap már véget érnek a hányattatásaink, így már egészen másképp nézek a világba:)
VálaszTörlésA horgolmányokat még hagy fedje homály, elég legyen annyi, hogy fontos szerpük lesz hamarosan. Majd meglátjátok!:)