A cipő újdonság, még sosem varrtam babának cipőt.
Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...
Jaj, de édes!!!
VálaszTörlésSzerintem szokj rá a cipőkre is! :)))))))))
VálaszTörlésbehalok:)
VálaszTörlésCsuda megmosolyogtató, olyan édes baba:)
VálaszTörlésSzeretem a Babáidat, olyan csupamosolycsupaderü pofijuk van.
VálaszTörlésÓóóó, annyira cuki. Tündéri arcocskája van!!! A pillái... meg a fülig érő szája... annak a kislánynak is biztosan fülig fog érni a szája. Időnként, ha látok egy-egy csöppséget a buszon vagy a metrón, aki cipeli magával a babáját, maciját vagy akár rongyát, mindig eszembe jut, hogy az én párnácskáimat is így vitték a saját csemetéim annak idején (és a táborokba még ma is).
VálaszTörlésNagyon-nagyon ügyes vagy!
Szeretettel: Maminti, a kicsi zöld tündér
Köszönöm a kedves szavakat! Tudjátok, nagyon sokat jelentenek nekem:)
VálaszTörléshát Julcsi, ez nagyon-nagyon-nagyon!..... :-)))))
VálaszTörlésimádom a ruháját, a bugyogóját főleg, de a többi is szuper. roppant ügyes vagy!